Töltés
Alapítónőnk üzenete
- "2003 óta évente kétszer járok folyamatosan a szolnoki MÁV Kórház I. sz Mozgásszervi Rehabilitációs Osztályára. Egy-egy kezelés alkalmával hosszú időket töltök ott. Sclerosis Multiplex betegként 15 éve élek kerekesszékben, 12 éve PEG (gyomor)szondán át étkezem.
- Betegségem előtt a Hetényi Géza Kórház Hematológia Osztályán dolgoztam szakápolóként. Jelenleg 2004 óta Mezőtúron élek az Idősek Otthonában egy apartman kényelmes körülményei között.
- Az osztálytól a majdnem másfél évtized alatt a szakszerű, színvonalas, szakmai ellátáson kívül rengeteg biztatást, jó szót, empátiát, sok szeretetet és megértést kapok, amiért nagy hálát érzek.
- Az osztályt szinte második otthonomnak tartom. Ezért olyan hasznos dologgal szerettem volna megköszönni az osztály minden dolgozójának sok éves munkáját, amivel egyszer-még ha nem is rövid idő múlva- majd sok beteg embernek tudnak igen szakszerű, látható, kézzel fogható segítséget nyújtani, ez pedig a svájci Giger MD terápia.
- Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ezt megérjem, de ha nem így alakul akkor is biztos vagyok abban, hogy jól döntöttem az alapítvány létrehozásával. Az ügyintézésben speciális helyzetem miatt nem tudok részt venni, de ezúton is hálásan köszönöm a lelkes kis csapat munkáját. Tudom, minden megmozdulásukkal a legjobbat akarják e nemes cél megvalósulása érdekében."
-
Csesznik Tiborné Marcsi
Elmélkedés régi életemből
Hogyha lábad nem működik, távol van a közel
akár hogy is küzdesz, ésszel vagy erővel.
Egy kerítés választ el a másik élettől,
amely tiéd is volt, s rettegtünk emettől.
Betegségem miatt én most már itt élek,
a kinti életre, már csak emlékezek.
Milyen egyszerű volt felkelni reggel,
felvenni a harcot sokszor az idővel.
Szaladni a buszhoz, gyerek iskolába,
azután rohanni hétre a kórházba.
Műszak után vásárolni, a gyerekért elrohanni,
otthon főzni, mosni, kicsit rendet rakni.
Sokszor alig tudtam alvást beiktatni.
Reggel kezdtem újra, de boldogan tettem,
mert az életemet én erre feltettem.
A munkám nem teher, hanem dicsőség volt,
mivel azt csináltam, ami az álmom volt.
Sok évig sok jót és kedves szót kaptam,
na de én is mondom, én is bőven adtam.
Ha az ember szerencsés, azt végzi, mit szeret,
ilyen hirtelen repülnek az évek.
Alig vettem észre, felnőtt a gyermek,
magam után tudhattam majdnem 30 évet.
Hirtelen életem medréből kifordult.
Át kellett kerülnöm hát a túloldalra,
sokáig nem tudtam jobbra e vagy balra.
Egymás után jött a sok bizonyíték,
pár hónapon belül meglett a „tolószék”.
Tudtam, hogy nem lehet ez ellen tenni,
hiszen a világon nem gyógyítja senki.
Megijedt a család is, féltek a jövőtől!
Döntöttek is rögtön közösen felőlem!
További életem most már magam éljem.
Így kerültem ide, oly nehéz volt sokszor,
nem gondoltam soha, hogy ezt kapom a sorstól.
Azóta már eltelik lassan majdnem 10 év,
de míg mindig előtör sokszor sok szép emlék.
Ha most ez itt mese volna, én csak egyet kérnék:
Folytatódjon minden ott, ahol félbe szakadt,
és szaladva érjem újra a buszomat.
